2015/03/18

Offroad kütyük 3. - A gumik

Az aggatni valók sorában elérkeztünk a fotel terepjárósok legkedveltebb témájához; a gumiabroncsok kimeríthetetlen kérdésköréhez.Mindenkinek van egy tippje, mindenki tudja a tutit és a befutó gyártó legjobb típusát.Nos nem vitás, nem mindegy min gurul a kocsink és az se kérdéses, hogy választék is van bőven.
Terepjárásra két alapvetően eltérő tulajdonságú gumit különböztetünk meg: az A/T azaz all terrain és az M/T azaz mud terrain-t.

Nevükből sejthető rendeltetési körük. Mindkettőnek van előnye és hátránya; míg az első csendesebb futású, takarékosabb fogyasztást és hosszabb élettartamot ígér a második keményebb, komolyan saras terepen se esik kétségbe.
Ezek után jöjjön egy kis személyes tapasztalat a kérdéskörről.
Az A/T közel sem olyan rossz sárban, mint sokan gondolják. Természetesen megvannak a határai. Homokban talán még jobb is, mint M/T-s társa. Hóban egyértelműen gyengébb, viszont köves sziklás területen akár jobb is lehet. Tavaszi és nyári de még őszi túrákra - főleg maratoni távokon - Balkánra, Afrikába talán jobb választás.
Ezzel szemben egy minőségi M/T gumi alig érezhetően hangosabb, azonos méret esetén pár decikben mérhető a többlet fogyasztás és a korszerű keverékeknek köszönhetően aszfaltos stabilitása, biztonsági tartalékai is bőven elégségesek egy terepjáró és épelméjű gazdája alá.
Viszont általános európai terepre mégiscsak ez az igazi; otthon érzi magát hóban, sárban, laza homokos talajon, az alföldön elöntött szántókon is. Talán az egyetlen igazi kompromisszum az A/T-hez képest a fokozottabb kopás.


A "pályagumik" azért már egy más világ. Zajosak, meglehetősen csúszósak vizes aszfalton és a fékút sem eget verő. Hajlamosak a kitörésre is. Viszont ott még elkecmereg vele az ember, ahol egy jó M/T-vel már a csörlőkötelet húzgáljuk. Az agresszív oldal mintákból eredően erősen "harap" könnyen akad meg hirtelen pörgetés közben, ami előfordulhat, hogy féltengelytöréshez vezet vagy egy erős autó esetében egyszerűen elmozdul a felnin a gumi és leugrik róla.
Az alap gumitípus vitáján kívül, közkedvelt nemzeti sport még a tulajok körében a márka hűség végletekig terjedő megnyilvánulása, ami természetesen az éppen a kocsi alá húzott típus istenesítésében merül ki.
Ezen napokig lehet vitázni. Szerintem nagyot hibázni nem lehet, ha az ember a négy öt vezető márka valamelyik típusát választja. Van amelyik picit ebben, van amelyik abban nyújt többet de ez egy átlagos terepjárós számára szinte észrevehetetlen.
Szóval a gumi legyen minőségi és viszonylag új. 


A témához szorosan kapcsolódik a felni kérdése. Ha lehet legyen gyári, többnyire erősebb masszívabb, mint az utángyártottak. Hogy alu vagy acél az szinte mindegy - elvileg egy erős gyári acélfelni erősebb de ilyen nagy gurigákon egy minőségi gyári alu felnit elég nehéz meggyilkolni. Fontos a megfelelő ET választás (mennyire lóg ki vagy be a széle a kocsi sárvédőívének peremétől) mert dögösnek dögös, ami jól kiáll vagy pont szintbe van de túl a hatóság szigorán az első dagonya után átértékeljük a vizuális élvezetről alkotott elképzelésünket.
A kerékméret kérdése szokott még nagy vitákat kiváltani. 
Tapasztalatom szerint hazai (európai) körülmények között fontosabb a gumi magassága, mint a szélessége. Természetesen normális határokon belül. A széles gumi homokban jó. Sárban és hóban kevésbé nyújt többletet adott esetben akár még ronthat is.
Tény, hogy a széles abroncs jól mutat de érezhetően visszavesz a kocsink dinamikáján egy azonos magasságú de négy centivel keskenyebb gumihoz képest. Természetesen a gumi magasságának növelésével is ezt tapasztaljuk.
A mi esetünkben 100lovas turbós, 2.5-ös dízelnél az ideális méret a 33X10.5 r15-ös vált be. Bírná a 35-öst is de hosszútávra, megpakolt autóval már zavaróan lomha lenne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése